Jászkürt – Lehel kürtje

A mívesen faragott elefántcsont kürt valószínűleg a 12. század második felében Magyarországon, vagy Kijevben készült, és feltehetően becses ajándékként kerülhetett a jászokhoz.

A jász-magyarok a 16. századtól azonosítják a Jászkürtöt Lehel vezér legendás kürtjével. A Jászkürt, más néven Lehel kürtje, minden korban a jászok összetartozásának legfőbb szimbólumaként szerepelt. Az egykori jászkapitányok mint méltóságuk jelképét ünnepi alkalmakkor övükre vagy hátukra függesztve viselték, de jeles alkalmakkor ebből ittak egymás egészségére is. Ritka alkalmakkor meg is szólaltatták. Hangja hasonlít a havasi kürt hangjához.

A Jász Múzeum 141 esztendeje méltó környezetben őrzi azt a nemzeti ereklyét, amely a jász és a magyar nép történelmének egyaránt felbecsülhetetlen értékű emléke. A kürt azonban ma sem csupán egy múzeumi tárgy, hanem napjainkban is a jász identitás egyik legfőbb kifejezője. Ennek megfelelően számos újkori szokás alakult ki körülötte a különböző helyeken és alkalmakon való megjelenésére. Különösen hangsúlyos szerepet kap a kürt a jászok világtalálkozóján és a Nemzeti Vágta döntőjén, Budapesten.