A mezőtúri fazekasság története igen régre nyúlik vissza. A régészeti leletek között az elpusztult Túrtőn nemcsak mázas és mázatlan cseréptöredékeket találtak, hanem kerek égetőkemence nyomát is. Egy 1518-as összeírás „cserepesmestereket” említ, 1737-ben pedig a város 19 iparosa közül négy fazekast találunk.
A túri fazekasok igen korán céhekbe tömörültek, amelynek 1783-tól írásos nyoma van. Történetük egyik fényes pontja az, hogy 1813-ból Czéh Forma Társaságok jegyzőkönyvével találkozhatunk, s iparuk fejlettségét mutatja, hogy 1817-ben 88 fazekas anyagi hozzájárulásával 1047 forintért újították meg a kiváltságlevelüket. Mezőtúr fazekassága tehát a 19. század második felétől kezdett erősödni, ami egyfelől az általános paraszt-polgári lét megerősödésével, a gazdasági fellendüléssel, másfelől a népművészet divatba jöttével magyarázható.
Az alföldi fazekas központok között a mezőtúri igen jelentősnek számított, s mondhatni, napjainkig az maradt. A ma dolgozó fazekasok felmenői között többnek már a 19. században volt műhelye. Bár a mesterek között a származást mindig számon tartották, azt sohasem helyezték a mesterségbeli tudás elé: túri fazekassá az válhatott, aki ismerte a szakma minden fogását. Szép örökség ez, amely ma is meghatározza a város arculatát.
