Rácz Aladár (Jászapáti, 1886. február 28. – Budapest, 1958. március 28.) cimbalomművész jászapáti cigányzenész család sarja. Gyermekként brácsás édesapja tanította muzsikálni. Megszerzett tudását hamar kamatoztatta Jászberényben, majd Pesten, ahol egy impresszárió meglátta benne a kivételes tehetséget, és egy párizsi cigányzenekarba szerződtette cimbalmosnak. Ezt követően bejárta Franciaországot, Skóciát és Egyiptomot. Virtuozitását méltatva a világhírű Camille Saint-Saëns a „cimbalom Liszt Ferencének” nevezte. Svájcban olyan nagy művészek figyeltek fel játékára, mint Igor Stravinsky.
Elsősorban barokk műveket írt át cimbalomra. Apróbb módosításokkal tökéletesítette hangszerét, megreformálta a verőtartást, kezelhetőbb cimbalomverőket tervezett.
Külföldi tartózkodásai után 1935-ben hazatért Magyarországra, rendszeresen koncertezett, és haláláig a Zeneművészeti Főiskola tanáraként működött.
Elismerései: Kossuth-díj (1948), Érdemes Művész (1952), Kiváló Művész (1953).
