A művésztelep hivatalosan 1902-ben létesült, de Szolnok szerepe a magyar képzőművészetben már 1849 óta jelentős.
August von Pettenkofen osztrák művész még hadifestőként ismerkedett meg a várossal és a környező tájjal, hogy később 1881-ig szinte minden évben felkeresse a várost. Az ő sikere és hírneve számos magyar és külföldi művészt is a Tisza és a Zagyva folyók találkozásához vonzott ezt követően. (Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Mednyánszky László) A 19. század végén rendszeresen idejáró művészek elhatározták, hogy kolóniát alakítanak a városban. Az egykori vár helyén álló művésztelep ünnepélyes avatása 1902. június 29-én volt. Az első műtermeket Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla és Zombory Lajos foglalták el. A törzstagok mellett vendégtagok színesítették a telep művészeti életét. Szolnok a magyar plein-air, majd impresszionista törekvések fontos gyűjtőhelye lett. A két világháború között Zádor István, Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Pólya Tibor és Iván, Patay Mihály és Borbereki Kovács Zoltán fémjelezték a következő nemzedéket. Az 1950-es években fiatal művészek egész sora népesítette be a parkban álló telepet: Simon Ferenc, Szabó László, Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Fazekas Magdolna, Gácsi Mihály, Meggyes László – a teljesség igénye nélkül.
A közelmúltban újjáéledt Művészeti Egyesület napjainkban kezébe vette az irányítást. A műtermeket sajátos módon állandó lakók és egy-egy időszakra odaköltöző művészek használják.
