A gabonanövények szárának felhasználása igen nagy múltra tekint vissza. A gabonaszár feldolgozásának többnyire kétféle módját alkalmazták: a szálas fonást és a kötelekbe fogott szalmafonást. Az aratás befejeztével szálas szalmából (finomabb búza és durva rozsszalma) díszes aratókoszorút fontak. A kicsépelt és kötelekbe fogott szalmából elsősorban kötelet sodortak, valamint különböző tároló edényeket (szakajtó, kenyérkosár, bab- és tojástartó), méhkast, ágyat és széket fontak. A szalmatárgyak spiráltechnikával készültek, varrószálként többnyire hántolatlan, hasított vesszőt alkalmaztak.
Napjainkban a felújított hagyomány eredményeként az ügyes kezű mesterek országszerte rendkívül változatos és míves szalmafonásokat készítenek.
