Kisújszálláson született, egy nehéz sorsú kovácsmester nagyobbik fiaként, és itt járta ki az elemi iskolát is. A háború után – egy zenetanár biztatására, édesapja ellenzése ellenére, de édesanyja közbenjárására – jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűsnek készült. Itt érettségizett. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen, hiszen noha felvételi nélkül felvették volna a Zeneakadémiára, mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de –1956 után – bölcsésztanulmányait sem fejezte be.
Írói, költői műveihez szívesen merített ihletet gyermekkorából, ahogyan ő nevezte „kincsesbányájából”. Számtalan költeménye, prózai írása, meséje nyúlik vissza a gyermekkori emlékekhez, megörökítve egy-egy személyt, eseményt, élményt, érzelmet.
Kisújszállás büszke híres szülöttére, mindmáig aktívan, minden adódó lehetőséget megragadva őrzi, ápolja emlékét. Ennek köszönhetően különféle köztéri, képzőművészeti alkotások, kiadványok, létesítmények, rendezvények születtek meg, melyek sok tekintetben egyedülállóak.
