Megyénk évezredeken keresztül vízjárta, áradásos, ingoványos területnek számított. A 19. századi folyószabályzások teremtették meg térségünk mostani arculatát. Majd fél évszázadig építették a Hortobágy-Berettyó 1890-ben elkészült Hármas-zsilipjét, amely voltaképpen az egész Körös-völgy szabályozásának zárását is jelentette. E zsilip nemcsak a Hortobágy-Berettyó vizét vezeti le a Hármas-Körösbe, hanem egyúttal kizárja ezen folyó árvizeit is. E Hármas-zsilip a Körös-völgy egyik legrégebbi, mind a mai napig működő műtárgya. A térségben valódi jelképe az árvízszabályozások korának.
Az 1930-as években a Hortobágy-Berettyót hajózható folyóvá kívánták alakítani. A hajók feljutása érdekében 1941 augusztusára – Mosonyi Emil tervei alapján – árvízkapuval is ellátott hajózható oldalcsatornát létesítettek. Mezőtúrra 1942. október 14-én érkezett az első hajó. A Hármas-zsilip és az árvízkapu ma is kulcsfontosságú eleme a Tisza-Körös Együttműködő Vízgazdálkodási rendszernek (TIKEVIR).
