A kuttyogtatás az egyik legősibb halfogási módszer, még a honfoglaló őseink hozták hazánkba. A kuttyogtató elnevezésű halász szerszám harcsafogásra használt segédeszköz. Az eszköz a magyar nyelvterületen tájanként eltérő névváltozatban használatos: puttyogtató, buttyogtató, futtyogtató, bugyoktató. A Tisza Jász-Nagykun-Szolnok megye területén folyó szakaszán többnyire kuttyogtatóként ismerik.
A kuttyogtató egyenes vagy enyhén íves állású, 35-40 cm-es, lapos fogórészén hengeres kiképzésű, a másik végén elkeskenyedő és ovális alakú, 3-4 cm-nyi átmérőjű talpban, fejben vagy tányérban végződő, fából faragott vagy esztergált készség, amellyel harcsát hívogató hangot lehet kiadni.
A kuttyogtatót oly módon használták, hogy evezés nélkül a vízen ereszkedő, ladikban ülő, egyedül dolgozó halász egyik kezével marokra fogta a kuttyogtató nyelét, s hátrafelé rézsútosan kétszer-háromszor megütötte a vizet, majd várakozott, s közben a horgot az ütések szüneteiben le-fel mozgatta. Az ütések nyomán keletkező jellegzetes hang előcsalogatta a harcsát, amely a csalira kapott.
