A cimbalom két verővel ütve megszólaltatott húros hangszer, a citerafélék családjába tartozik. Vízszintes helyzetű, trapéz formájú, dobozszerű hangszerteste van, amelyen teljes szélességben diatonikus vagy kromatikus hangolású húrok sorakoznak. Régi, népi változata a kiscimbalom, továbbfejlesztett változata a nagyobb, hangtompító pedállal ellátott, lábakon álló pedálcimbalom, amit Schunda Vencel József budapesti hangszergyáros alkotott meg a 19. század vége felé. Ez a cimbalom elnyerte Liszt Ferenc csodálatát is, s mivel a pedál kialakításával komolyzenei művek előadására is alkalmassá vált, egyenesen „magyar zongorának” nevezte.
A Jászapátiban született Rácz Aladár cimbalomművész munkássága nyomán komolyzenei koncerteken is gyakorta szerepet kap, miközben a népzene, a népies műzene, a cigányzene terén is őrzi népszerűségét. Nagy Lajos két világháború közötti szociográfiai munkájában, helyszíni kutatásaival megerősítette, hogy Szolnokon és környékén a cimbalom népszerűsége a polgári háztartásokban a zongorát is megelőzte.
