Vágó Pál festőművész (Jászapáti, 1853. június 6. – 1928. október 15) Vágó Ignác jászkapitány fia.
Képzőművészeti tanulmányait Münchenben kezdte Wagner Sándor akadémiáján. Munkáival hamar díjakat nyert, tehetsége elismeréseként önálló műtermet kapott, ahol 1881-ben megfestette első jelentős művét, a Jár a baba című életképet. Később Párizsban Jean-Paul Laurens magániskolájában tanult tovább.Tárgyias felfogású életképei után jászsági jeleneteket vitt vászonra, majd olyan nagy, történelmi témájú kompozíciókkal tűnt fel, mint A magyarok Kijev előtt, A szegedi árvíz. Feszty Árpád felkérésére jelentős szerepet vállalt a Feszty-körkép elkészítésében. Különösen híressé vált az 1900-as párizsi világkiállításra festett faliképe, A huszárság története, amelyért Lotz-díjjal tüntették ki, és elnyerte a francia becsületrend tiszti keresztjét.
Megfestette Jászapáti barokk temploma kupola- és kereszthajó szekkóját, és szervezője volt az 1923-ban megalakult Jászapáti Művésztelepnek.
1928-ban bekövetkezett haláláig jászapáti szülőházában lakott, amely napjainkban a művész emlékét őrizve helytörténeti gyűjteményként szolgálja a várost.
