A vertcsipke hazánkba a Felvidék felől érkezett. A magyar polgári ízlés befogadta a nyugati, elsősorban a brüsszeli csipke ihlette finom vert és varrott csipkéket.
Az 1930-as években több alföldi városban, Kalocsán, Karcagon, Abádszalókon és Kisújszálláson a vertcsipkék készítésére a Móga és a Jezsek család csipketelepeket alapított. Bedolgozó telepek voltak ezek. A több száz asszony által készített vert és varrott csipkék kisebb elemeit a budapesti műhelyben állították össze és árusították. Abádszalókon a vertcsipke készítésére az asszonyokat a 20. század elején Móga Gyöngyi tanította be. A Móga Műhely a nagykunsági és abádszalóki csipkestílus kialakulásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az alap mintakincs általa terjedt el ezen a vidéken. Karcagon, Kisújszálláson, Kunhegyesen, Abádszalókon jelenleg is folyik vertcsipke készítése és tanítása is, tehát a csipke jelenléte a települések életében – ezáltal megyénk népi iparművészetében is – a 20. század első harmadától folytonosnak tekinthető.
Olyan szellemi kulturális örökségünk ez, amely bár idegen eredetű, de ízig-vérig magyarrá lett.
