A Illéssy-család kiválóságai nyugszanak itt. A török elleni honvédő háború hősei, királyok, császárok oltalmazói, a nemzetért mindent feláldozó szabadsághősök. Katonák, tudósok, államférfiak, mérnökök, köztük öt nagykunkapitány, akik több mint 120 évig gyakorolták a Kunság térségében e magas tisztségüket.
Ismert, hogy 1697 őszén Savoyai Jenő hadvezér Zentánál végzetes csapást mért a török seregekre. Magyarország az 1699-ben megkötött karlócai békével visszanyerte függetlenségét. A lepusztult, kirabolt országban új korszak kezdődhetett el.
1721-ben költözött egy felvidéki nemes család Abaúj-Torna vármegyéből a Nagykunságba, Kisújszállásra. Illéssy Györgyről van szó, aki a nejével, Bartók Máriával és Tornaújfaluban született fiával, Istvánnal települt a helységünkbe. Illéssy István Mária Terézia védelmében harcolt a porosz háborúban, és 1746-ban tekintélyes hadizsákmánnyal hazatérve részt vett a redemptióban: jelentős nagyságú földet váltott a csorbai határrészen. Megnősült, majd 1749-ben apósa, Kisvárdai Dániel nagykunkapitány helyébe kapitányságra választotta a közbizalom. Tisztét haláláig (1776-ig) megszakítás nélkül viselte, sőt családjában négy generáción keresztül szinte öröklődött a felelősségteljes hivatal. Illéssy Istvánt – akinek köszönhetően a császárnőtől kieszközlött templomépítési engedély, a Tisza Mirhó-foki szabályozása, az árvizek mérséklése, a nagykunsági lótenyésztés megszervezése, az árutermelés elindítása térségünkben – követték kiváló családtagjai, akik ugyan hűséggel szolgálták császárukat, királyukat, de ha a haza úgy kívánta, mindent hátrahagyva a magyar nemzet oldalára álltak. E nemes cselekedeteik tették igazán naggyá őket, és méltán tagozódtak be Magyarország történelmi családjai közé. A haza szolgálatáért lemondtak minden címükről, rangjukról, vagyonukról, és az életüket is kockára tették.
