A gyűjtemény névadója, Jermy Gusztáv természetrajz tanár 1856-ban érkezett a városba, ekkor vetette meg a ma is jelentős, már muzeális értékű szertár alapjait. 1858-tól két évig a gimnázium igazgatója is volt, hat évig élt itt, ezután Iglóra került, később Gagybátorba, ahol gazdálkodóként nem sikerült boldogulnia, majd San Antonioba vándorolt ki, ahol múzeumot alapított.
Jermy Gusztáv bejárta fél Európát, ezek emlékét herbáriumai őrzik; tartotta a kapcsolatot kora neves botanikusaival és számos közintézménnyel. Eme kapcsolatai révén került hozzánk a ma ritkaságnak számító Sadler-herbárium, a Frivaldszky-vázgyűjtemény, valamint a Brunszvik-Mikets féle csigaváz-kollekció. Kisújszállás határában gyűjtötte be többek közt az egykor jellemző, de ma már teljesen eltűnt növénynek, a tátorjánnak az utolsó példányát (1859), mely az 1863-as nagy aszály idején válhatott a pásztornép „ínségkenyerévé”; ez az itt szedett példány az Országos Növénytárba került.
Eme gyűjtemény rendszeres gyarapítása egy-egy gyűjtőszenvedéllyel megáldott tanár, tanító nevéhez fűződik, valamint adományozók széles táborához az egykori diákoktól országos közintézményekig. A gyűjtemény intenzíven gyarapodott, Győri Lajos igazgató jelentésében az 1878/79-es tanévben már 1076 db állati preparátumot, 1100 db herbáriumi lapot és 638 db ásvány- és kőzetmintát említ.
A nagyközönség számára is nyilvános középiskolai természetrajzi szertár muzeális értékű műtárgyakkal. Az itt található múzeumi anyagok nemcsak a természettudományok tág spektrumát érintik (növény- és állattan, földtudományok), hanem néprajzi és régészeti értékeket is tartalmaznak. A múzeumi anyag alkalmas a tájegység élővilágának széleskörű bemutatására, de azon túl is sok távoli tájról származó ritkaságot tartalmaz.
