A 19. században virágzó jászsági szűcsmesterség remekei, a színes fonállal gazdagon hímzett férfisubák és női ködmönök nélkülözhetetlen darabjai voltak a jászok viseletének. A jászsági subák és ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok (csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, sasköröm, büdösbogár, kutyatök, vesevirág stb.) harmóniája alakította ki. A 19. század végén teret hódító polgári fejlődés hatására a színes hímzést az egyszínű zöld váltotta fel, majd a bőrruhák lassan az öltözködésből is kiszorultak.
Az 1970-es évek második felében a jászsági hímző asszonyok figyelme a rég elfeledett szűcsminták felé fordult. Mintegy két évtizedes próbálkozás után végre megtalálták azt a megoldást, amely révén az egykor bőrruhákra hímzett minták más alapanyagokon (vászon, pamut, selyem), új funkciókban (asztalterítő, futó, párna, függöny, oltárterítő stb.) is használhatóvá váltak.
A jellegzetes jász mintákat − amelyek napjainkban a textíliákon túl már a cserép és porcelán tányérokat, butellákat, ékszereket is díszítik −, ha némiképp átértelmezett módon is, de sikerült megmenteni az utókor számára.

