Kevesen tudják, hogy Magyarországon jelenleg csak öt minősített iszaplelőhely szolgáltatja a gyógyászati kezelések alapanyagát, a gyógyiszapot. Ezek egyike, s talán a legértékesebb közülük a „kolopi gyógyiszap”.
Karrierje még 1890-ben kezdődött, s sokáig gyógyfürdőként működött. Kolopfürdő Tiszasüly község külterületén helyezkedik el.
A XIX. század végén a terület tulajdonosa, Végess Sándor, csak itató kutat akart ásatni az állatainak. Föltűnt a dolgozóknak, hogy egy beteg bivaly gyorsan fölgyógyult, s ezért szakemberekkel a Végess család bevizsgáltatta a kutat. Annak gyógyhatása tudományosan is igazolást nyert, úgyhogy a család a vizet ásványvízként próbálta forgalmazni, illetve fürdésre is használták.
Ez utóbbi profil erősödött föl azáltal, hogy a birtokos egy 150 fős szállodát és fürdőmedencét épített a birtokára. Fénykorában ide még Ferenc József is eljutott a köszvényét helyben gyógyítandó. Ez a fürdő az első világháborúban elpusztult, azt követően 8 évig szünetelt a működése, míg 1927-re a család ismét újjáépítette.
Ekkorra viszont a víz mellett a helyi iszap vált a gyógyításban egyre fontosabbá és ismertté. Ennek oka az, hogy például a fővárosi fürdőkben és a Gellért fürdőben is kizárólag kolopi iszapot használtak. A második világháború ismét a fürdő pusztulását jelentette, s 1951-től a családtól a Fővárosi Fürdőigazgatósághoz került a kezelése is. Helyben minden gyógyászati tevékenység megszűnt, a kitermelt iszapot zsákokban szállítják a budapesti gyógyhelyekre.
