1886. április 7-én született Tiszasülyön. 1903-ban a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, 1908-ban a Tudományegyetem Orvosi karán avatták orvossá. Először a Bársony János Szülészeti Klinikára, majd a Lovrich József vezette pesti Bábaképző Intézetbe került. Mint ennek vezető tanársegédje került kapcsolatba az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédelmi munkájával. 1941-ben egy másik szövetség főorvosa is lesz, a Székesfőváros Anya- és Kisdedvédelmi hálózaté. Hivatásában vallott elvi és gyakorlati tennivalókat igyekezett írásban megörökíteni, és különféle fórumok előtt összegezni. Eredményes orvosi munkájának köszönhetően lett előadója a Kis Akadémiának. Amint egy száz tanulmányának döntő többsége a szociálhigiénia, az anya- és csecsemővédelem tárgyköréből került ki. Ezek közül több az Orvosi Hetilapban is megjelent. Életének nagy munkája az „Anyavédelem”, mely az első modern szemléletű könyv ebben a tárgyban. Budapest ostroma alatt lakóháza óvóhelyén kórtermet rendezett be, és itt kezelte a betegeket. Ebben az időben írta a „Versenyfutás a halállal”-t, aminek „ihletője” egyre súlyosbodó szívbaja volt. A mű célja volt, hogy az olvasót humanizmusra és szociális életszemléletre nevelje.
