Az ejtőernyős versenysport csak az 1950-es évek elejére alakult ki, ugyanis az ejtőernyőzés szorosan összekötve a repüléssel csak a XX. század első felében jelenhetett meg.
Az 1920-as években még az ejtőernyőket kizárólag életmentés céljára, a harci pilóták életének megmentésére használták. Mivel a magyar légierőnek Szolnok a II. világháború óta fontos és kiemelt központja, természetes, hogy ez a sport a kezdetektől e légi bázishoz kötődik.
A bátrak sportjának is nevezett ejtőernyőzés napjainkra bár nem olimpiai szám, mégis egyre népszerűbb. Az eredeti katonai kényszerugrásból napjainkra látványos versenyszámok alakultak ki: a célba ugrás, a stílusugrás, valamint a négyfős csapat formaugrás.
A szolnoki ejtőernyőzés sikersorozatának csak nemzetközileg is kiemelkedő állomásait említve, 1974-ben Szolnok adott helyet a civil ejtőernyős világbajnokságnak. A Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottját is évtizedeken keresztül a világ legjobbjai között tartották számon, de a koronát 2016-ban sikerült feltenni. Ekkor Oroszországban a magyar ejtőernyőzés történetének első világbajnoki aranyérmét is megszerezték. A válogatott tagjai a szolnoki bázison szolgáltak.
E nemzetközi siker egész biztos szerepet játszott abban, hogy 2018 nyarán, negyvennégy nemzet képviselőivel, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison rendezték meg a 42. katonai ejtőernyős világbajnokságot.
