A kisújszállási néptánc oktatása és néptáncos élet nagy és eredményes múltra tekint vissza.
A Nagykun Táncegyüttes 2004-ben vette fel a nevét, amelyet azóta is büszkén viselnek a táncosok, hiszen általa váltak ismertté országszerte táncaikkal, koreográfiáikkal, „nagykunos” megjelenésükkel, habitusukkal. Nem hagyományápolónak tartják magunkat, hanem azt visszatanulónak, visszatanítónak, megélőnek, folytatónak, átadónak, átörökítőnek. A táncosok úgy nőnek fel közöttük, mint egy nagycsaládban. Részei lehetnek valaminek, ami tele van értékekkel, programokkal, együttlétekkel, ünnepekkel. Rendkívül fontos számukra a „nagykunosságuk”. Az utánpótlás csoportok identitásukat erősítve régi kun neveket kaptak: Garaguly, Karakas, Bengecseg, Gyöngyök. Feldolgozták az MTA Zenetudományi Intézetéből származó, a Nagykunság településeinek archív film és írásos kutatásait, gyűjtéseit. Ebből a hatalmas anyagból állították össze a Nagykunság táncanyagát, amely azóta is mind a művészeti, mind az általános iskolák néptánc tanításában megjelenik, mint elsőszámú és legfontosabb táncanyag.
