Szeőke Izabella 1898-ban Kunszentmártonban született. Rajzkészsége és festői vénája már gyermekkorában megnyilvánult, ezért érettségi után a Képzőművészeti Akadémiára jelentkezett, ahol Csók István, majd Vaszary János tanítványa lett.
1923-ban okleveles rajztanárként kinevezést kapott az Angolkisasszonyok Egri Érseki Leánygimnáziumába.
Tagja volt a Rajztanárok Országos Szövetségének, a Képzőművésznők Országos Szövetségének, és alapító tagja volt a Nemzeti Szalonnak. Első budapesti bemutatkozására 1927 tavaszán került sor, ahol a Portré című képével hívta fel magára a figyelmet, majd szülővárosában és Egerben is megismerték képeit. Rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításain. Az 1929-1930-as tanév során három hónapot töltött Párizsban tanulmányúton, ami nagy hatást gyakorolt művészetére. Hazatérve csatlakozott a Magyar Képírók Társaságához, amelynek képviselői a sajátos magyar stílus megteremtésére törekedtek.
Szeőke Izabella rendkívül sokoldalú művész volt. A festés mellett ruhákat tervezett, készített, és Kunszentmártonban saját szőnyegszövő üzemet alapított. A háború után férjével együtt nehéz körülmények között éltek, ezért meseillusztrációkat, levelezőlapokat, karácsonyi üdvözleteket és könyvjelzőket készített. 1986-ban hunyt el.
