A Jászság vizes élőhelyekben gazdag természeti környezete tájba illeszkedő alapanyagot biztosított a paraszti gazdaságok fonott tároló- és teherhordó edényeinek készítéséhez. A helyben begyűjtött fűzfavesszőből a jász ember évszázadok óta megfonta a számára szükséges edényeket, de mellette sokszor még vásárra, értékesítésre is dolgozott.
A gazdálkodás eszköztárán kívül a halászatban (vesszővarsa, tapogató), a borászatban (borszűrő kas), és a lakóház mindennapjaiban (kenyérkosár) is nélkülözhetetlenek voltak a fonott tárgyak.
A Jászság jellegzetes vesszőből fonott tároló- és teherhordó edényei: a karos kosár, a kétfülű kosár, az egyfülű szénahordó kosár (puttonkas, szatyor), a tyúk- vagy pulyaszállító kosár (pulykakas), tyúkültetőkas és a biciglikas.
A Jászság minden településén voltak ügyes kezű kosárfonó, kaskötő hírében álló specialisták, de a legegyszerűbb edények fonásához általában minden gazda értett. A vessző feldolgozását rendszerint az őszi betakarítási munkák után, vagy pedig téli időben végezték. A vesszőfonó kézművesség helyi hagyománya a Jászságban is generációról generációra öröklődött.
