A földikutya hazánk és megyénk alig ismert természeti értéke. A közelmúltban már magyarországi kihalásáról is olvasni lehetett, hisz míg az 1850-es években járataikat még Pesten, a később Andrássy Gyuláról elnevezett út építkezésén is kerülgetni kellett, addig ez a súlyosan veszélyeztetett faj 1950-re már csak Hajdú, Békés és Csongrád megyében rendelkezett jelentősebb állománnyal.
A földikutya a vakondhoz hasonló, mélyen a föld alatt élő, hengeres testalkatú rágcsáló, hossza 15–24 centiméter. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodva fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja, így legfeljebb csak a fény/sötét megkülönböztetésére alkalmasak. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, a föld alatti járatait inkább a fejével túrja. Nem ás, hanem szó szerint átrágja magát erős fogai segítségével a talajon. Bundájának színe többé-kevésbé a helyi talaj színéhez hasonló. Tömege mintegy 250 gramm.
A Mezőtúr határában feltárt populáció mintegy 50 egyedből áll, amely az egész ország kb. 800 egyedű fennmaradt állományának igen meghatározó része. Megfelelő élőhely védelmi intézkedések nélkül sajnos végleg eltűnhet Magyarországról ez a csodás őshonos állatunk.
