Magyarország egész területén és az egész Kárpát-medence magyarok által lakott településein közismert ez az étel. A múltja a ködbe vész, de aki ismeri a magyarok nagyállattartó szokásait, az nem lepődik meg, hogy az egykori pásztortársadalom ily híres értékkel ajándékozott meg minket. Nyilván többféle húst is készítettek bográcsban eleink, a birka, sertés is kiváló alapanyag, de az étel elnevezése maga utal rá, hogy a méltán megbecsült szürkemarha húsa volt a legnépszerűbb. Eredetileg mindössze annyi történt a gulyás kialakulása során, hogy a húst, a hagymát és a vizet összefőzték, sózták, és amikor már hozzájutottak a paprikához, azt is szórtak bele. Minden más fűszer, zöldségféle, folyadék a későbbi folyamatos változás, fejlődés eredménye.
A gulyásfőzés általános elterjedése a XVIII. század végére tehető, 1794-ben említik először „magyar nemzeti étel” elnevezéssel a paprikázott húst. Ekkor a magyar nemesség tudatosan ellenállt II. József reformtörekvéseinek, s tudatosan a magyar nemzet szimbólumává emelte ezt az egyszerű húsételt.
